Telnek, múlnak a hetek, most volt karácsony, és már gyönyörű szép tavaszunk van. Nagyon rohan minden, ti nem így érzitek, vagy, csak most felgyorsultak körülöttünk az események és én érzékelem így nem tudom, de azt igen, hogy nagyon oda kell figyeljek, hogy mikként osztom be az időt, mert különben elcsúszunk mindennel.
Balázsom jól van, nagyjából kilábaltunk a takonykórból, vagyis teljesen, csak a kórházi kontrollon sikerült össze szednünk újra valamit, és most küzdünk, hogy még csirájába elfojtsuk. Szuper dolog amikor az egészséges gyerekkel bemész, és a többi gyerek sugárba hányik a folyóson, és nincs egy olyan pont ahova el tudnál menekülni. Természetesen ez nem a beteg gyerekek hibája, hanem a rendszer nem tökéletes, kellene, hogy legyen egy rendelő, ahol a gyógyultakat kontrollálják, és ekkor ez nem történne meg, de ez csak vágyálom, úgyhogy nincs is értelme ezen gondolkodni. Egy csomó kontroll vizsgálaton estünk most át, keressük Balu bal heréjét, mert eltűnt, lehet hogy műtét lesz belőle, a jobb füléhez nagyon ragaszkodik a grommet, sehogy nem akar kiesni belőle, pedig már várnak bennünket MR vizsgálatra. Utóbbi napjaink rohanással teltek, de most letudjuk aztán remélem megint egy jó ideig nem kell orvoshoz menjünk.
Doman programunkkal haladunk, végre fel is hívtak bennünket, mert az áprilisi időpontunkat át szeretnénk tenni júliusra, hogy ne kelljen repüljünk Baluval. Úgy néz ki, hogy rendben lesz, csak még várják a nagy riportot, hogy lássák, mikként haladtunk a legénykémmel. Ezek az adminisztrációs részek külön titkárnőt igényelnének. Miközben töltögetem mindig azon gondolkodok, hogy mit képzelnek, hogy mindenki mögött egy egész apparátus áll, hogy a programon kívül még erre is van idő.
Közben április 2-val indul a "Lélekkuckó", ahova szeretettel várunk mindenkit, és aminek a programjáról még külön írok!
Néhány kép:
 |
| Csilla barátnőm jóvoltából, Balu Bemmer matracon kezelődik |
 |
| Lia babával, imádni való csöppség, mellette látszik, hogy milyen nagyfiú Balukám! |
 |
| Hatalmas szemecske:) |
